Christina
*Másnap a buli*
Mindenki megérkezett, már csak Eliet vártam. Hol a fenében van már? Fel kellene hívnom... Azt hiszem, a szobámban hagytam.
- Igen? - szólt bele a telefonba El.
- Hol vagy már? Ma van a buli, ugye tudod?!
- Persze, már a taxiban ülök. Tíz perc, és ott vagyok. Minden rendben?
- Így most már igen, mert tudom, hogy hol vagy. Akkor várlak! Szia!
- Értem. Szia Christ! - letette a mobilját El. Meg is érkezett pontosan, ahogy mondta.
- Szia El! Végre itt vagy! Nagyon vártalak! Na, gyere beljebb! - köszöntöttem Eliet.
- Szia Christ! Én is alig vártam, hogy ide érjek! - majd bejöttünk, elindítottuk a zenét. Elkezdtünk táncolni, piálni, egyszóval bulizni. Úgy gondoltuk, hogy ezt a mai napot semmi sem ronthatja el. De nem így történt. Kopogott az a srác, akit gyűlölök, de anyumék meg imádtak, szóval be kellett, hogy engedjem...
- Szia! Iste - majd jobban megnéztem, és hát... abba hagytam a szívmelengető köszöntést. - Te meg hogy kerülsz ide?! Nem is lettél meghívva!
- Szia bébi! Dehogyisnem, honnan veszed ezt?! A szüleid osztották a meghívókat! - Na jó. Ez ez ez ez... szánalmas. Egyébként a diákok szerint, a legjobb pasi a suliban, de nem nagyon izgat. Nem az esetem, de rám van kattantva...
- De én nem akarlak látni az utolsó, ismétlem, az utolsó Manchesteri bulimon, főleg az utolsón! - sóhajtoztam, hátha elmegy.
- Az a te bajod. Meglettem hívva! Szóval maradok. - Á!
- Hát legyen. De ne gyere a közelembe a buli folyamán! Senki sem ronthatja el ezt a napot! Te meg főleg nem! Értve van a dolog? - próbáltam a legjobb helyzetet kihozni.
- Aha.. - nem nagyon figyelt mit beszélek neki. Meglátta a piákat az asztalon. Csak ment előre, engem is fellökött, és egy egész üveggel lenyelt egyszerre. Undorító, ez a szakszó erre a pasira! Fúúúj.
- Te meg mit képzelsz hova lökdösöl? - most már jobban nem figyelt... Próbáltam elfelejteni, hogy egy légkörben vagyok vele. Ez olyan 10 percig sikerült is. Majd hozzám szólt.
- Nem akarsz egyet táncolni? Hidd el mindkettőnkre ráférne! - már irtó részeg volt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Reménytelen volt. De nem adtam egy olyan embernek magam csak úgy oda. Zavartam magamtól, vagyis, hát, csak próbáltam...
- Hagyj békén! Nem vagy az esetem! Hallasz te egyáltalán normálisan?! - még csak meg se hallotta, mi a válaszom rá. Megfogott rángatni kezdett és húzott táncolni. Utána még rosszabb jött...
- Na jó, ha nem szeretsz táncolni, csináljunk valami érdekesebbet! - megrángatta az undorító testét. a látványtól hánynom kellett. A falhoz lökött rám támaszkodott, és meg akart csókolni. Na ne már..>< Erre jött a bátyus és ha ő nincs, akkor meghalok!
- Mit csinálsz a húgommal, te perverz állat?! Azonnal engedd el! - majd elhúzta rólam szerencsére, na végre! Uhh... Megakarta verni a tesóm, de nem nagyon sikerült neki. Kidobta az ajtón, és visszakulcsolta az ajtót.
- Bátyus! Végre valaki! Köszönöm! Meghaltam volna basszus! Imádlak! - köszöntem meg neki.
- Azt hiszed fogom hagyni majd, hogy ez a paraszt majd nyomuljon rád?! Nem engedtem volna! Szívesen, de most engedj, várnak a csajok! - kacsintott egyet a mondat végén, én meg a szememmel köröztem. Egyik fiú sem különb a másiknál... Jól éreztük magunkat innentől, egész hajnali négyig. Majd mindenki hazament. El maradt, mert nem engedtem hogy ilyen részeg állapotban sétafikáljon egyedül. A bulira rákövetkező napon pihentünk. Anyuék meg hívogatták a Londoni rokonunkat, hogy minden rendben-e a házzal, amit kibéreltettünk vele.
Már kopogott is El. Siettünk elköszönni anyuéktól. Aztán náluk is visszamentünk, hogy ő is eltudjon köszönni a szüleitől. El is nagyon csinos és kényelmes ruhát választott, igen a magassarkú nem valami kényelmes, sőt, inkább kényelmetlen, de mi szerettünk abban járkálni. Kék rucit öltött magára. Alig hittük, hogy végre odaérjünk Londonba. Először vonat, villamos, siklón utaztunk, majd megérkeztünk a reptérre. Nagyon izgatottak voltunk, hogy végre Londonba költözünk, és hogy ma van ez a nap! Így nagyobb esélye is van annak, hogy találkozunk a srácokkal! A repülőn rengeteget beszélgettünk. Elie kicsit szarul volt, de szerencsére annyira nem. Túlélte. Aztán a repülőgép után fogtunk egy taxit, és elmentünk a házunkhoz. A mi külön házunkhoz! Nem nagy szám ahogy kinézett a ház, de nem is egy egérlyuk... A nénikém ott várt a házban, kopogtunk. fogadott. Megmutatta a házat, a hűtőt már tele vette kajával, meg persze csokival! Szóval nem kell menni vásárolni... Mármint úgy! Azután a környéket ismertette velünk. Szép környék volt. Az egyik oszlopon egy plakátot tekintettünk meg. Azta! Máris meg van a holnaputáni programunk! Yeah!
*A nagy nap*
Hétkor keltünk. Fél nyolcra készen is lettem. Ezt a ruhát vettem magamra.
Már kopogott is El. Siettünk elköszönni anyuéktól. Aztán náluk is visszamentünk, hogy ő is eltudjon köszönni a szüleitől. El is nagyon csinos és kényelmes ruhát választott, igen a magassarkú nem valami kényelmes, sőt, inkább kényelmetlen, de mi szerettünk abban járkálni. Kék rucit öltött magára. Alig hittük, hogy végre odaérjünk Londonba. Először vonat, villamos, siklón utaztunk, majd megérkeztünk a reptérre. Nagyon izgatottak voltunk, hogy végre Londonba költözünk, és hogy ma van ez a nap! Így nagyobb esélye is van annak, hogy találkozunk a srácokkal! A repülőn rengeteget beszélgettünk. Elie kicsit szarul volt, de szerencsére annyira nem. Túlélte. Aztán a repülőgép után fogtunk egy taxit, és elmentünk a házunkhoz. A mi külön házunkhoz! Nem nagy szám ahogy kinézett a ház, de nem is egy egérlyuk... A nénikém ott várt a házban, kopogtunk. fogadott. Megmutatta a házat, a hűtőt már tele vette kajával, meg persze csokival! Szóval nem kell menni vásárolni... Mármint úgy! Azután a környéket ismertette velünk. Szép környék volt. Az egyik oszlopon egy plakátot tekintettünk meg. Azta! Máris meg van a holnaputáni programunk! Yeah!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése